Kemenczky Judit Märy nagymama üzenete halála után – Poruka bake Meri iza svoje smrti



Kemenczky Judit

Budapest, 1948. augusztus 9. – Budapest, 2011. augusztus 19.

Märy nagymama üzenete halála után a fák levelein üldögélek fekete rózsa gomblyukamban izzása melegít nyelvem pirosra kékre festem s hogy mozogni lusták combjaim fészkül éjjeli madarak kivájták a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló ágynemű                TIÉD hát ne feledd befizetni                                     kiváltani s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt az ég itt mintha vasból volna és rézből öblös mélye időnként felfénylik                                                  aztán elsötétül volt idő egykor hogy falánkak voltunk                                                           te meg én most már levegő ujjakkal testembe szőttelek a növényektől letarolt földben jaj milyen ének összezúz láthatatlan hangjegyek üres kottalapok közé emel

Poruka bake Meri iza svoje smrti na listovima krošnji sedim u rupici za dugme sa crnom ružom njena usijanost me greje jezik crveno plavo bojim i jer su mi butine tranjave da se miču noćne ptice u gnezdo izdubile računi za gas sa kvitama zalagaone kotrljajuća posteljina je                    TVOJA pa ne zaboravi uplatiti                                    iskupiti i plav kovčeg što je u bolnici ostao ovde je nebo kao da je od gvožđa i bakra obla dubina katkad zasvetli                                             zatim se zatamni dešavalo se da smo pohlepni bili                                                     ti i ja sad sam te već prozračnim prstima u telo mi utkala u zemlji od biljaka opustošene jao kava pesma zdrobi me nevidljivi muzički znaci među prazne listove nota dižu Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=9782&na_step=30&t=9096344&na_order=