Cseke Gábor Síró-kacsintó Mária – Plačna-šerna Marija

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Síró-kacsintó Mária

Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:

sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.

Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér

előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.

Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni

könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,

nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott

jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.

Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett

huncut fény szikráját lobbantotta felém:

míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,

cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.

Egy korzón forgolódtam gondolatban,

hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,

ámde hiába – valahány arcban

én csak egyet láttam kacsintani: Őt.

Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,

hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,

a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,

én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,

amint életet kínál éhező fiának,

kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,

kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:

sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!

Csíkszereda, 2015. szeptember 27.

A Koholt mesék című, készülő versciklusból.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=44893

Plačna-šerna Marija

Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:

plače Sveta Devica dok deteta hrani.

Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije

sustiže sudba, ko može neka sa spasi.

Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,

ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,

nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,

samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.

Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge

prema meni vragolastu iskru svetla bacila:

dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,

krasna pojava na mene saučesnički namignula.

U mislima, gde su lepojke vrvele,

na nekom šetalištu se kretao,

ali zalud – u svakom licu

samo jedan mig video: Njeno.

Od onda bilo kako mi je život prolazio,

verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,

legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,

a samo jedna živahna majka mi je u sećanju

kako na grudima prozirnu, mekanu

svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,

njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:

milost deliš smešeći-plačući!

Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.

Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.

                             Prevod: Fehér Illés