Pásztor Béla Vörös havon – Na crvenom snegu

Pásztor Béla

Budapest, 1907. március 16. – Ukrajna, 1943. ? ?

Vörös havon Ha üldözik a kígyót, Hozzásimul egy ághoz. Szárnyaival a lepke Kék szirmokat utánoz. Vadak a téli tájon Hószürke bundát öltnek. S ki venne nyíllal célba Fát, virágot és földet? Ha űzött kígyó lennék, Sziszegnének az ágak. Ha lepke volnék, szirmok Szárnyakként csapongnának. Bujdokló róka lennék, A hó vörössé válna… És velem hullnál, világ, A gyűrűző halálba.

Na crvenom snegu Ako zmiju gone, Uz neku granu se pripija. Leptir sa svojim krilima Plave lati imitira. Zveri kad stigne zima Snežnosivu bundu oblače. Pa ko bi strelom nišanio Zemlju, drvo i cveće? Ako bi gonjena zmija bio, Grane bi siktale. Ako bi leptir bio, latice Bi poput krila lepršale. Ako bi lija begunac bio, Sneg bi crven postao... I svete, sa mnom bi U kovitlacu smrti nestao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu-all/P%C3%A1sztor_B%C3%A9la-1907