Répás Norbert Komárom 1969. január 9 –
Ellentétek vonzásában
Némulj el és hallgass, nekem ez csicsergés, nézz rám szúrón, hamvas finom ölelés. Tűnj el a sötétben, kísér bátorító fényesség, sóval hintsed testem, olvadó édesség. Öltsed fel vétkeid, ártatlan fedetlenem, hagyj magamra, lelkem illatodba temetem. Üvölts fülembe, némán hullámzó cirógatás, átkozz-kárhozz, izzó szerelem-parázs. Légy kimért, rideg és jeges, zsenge ajkad éget, taszíts magadtól, lelkem virágba álmodja emléked. Önts arcomba savat, mint fonalról gyöngyszem, úgy pereg le rólam s ragyog fel megtisztult életem. |
U privlačenju suprotnosti
Ušuti i šuti, cvrkutom doživljavam,
oštro me pogledaj, nežan je zagrljaj.
Nestani u mraku, pratiće te ohrabrujući sjaj,
na telo mi so sipaj, otapajuća slast.
Ti u nevinosti nezaštićeno, svoje grehe obuci,
ukopaću se u tvoj miris, ostaviš li me u osami.
Vikni mi u uho, nemo talasajuće milovanje,
osudi me, proklinji, žar ljubavi je.
Tvoje usne me prže, kad si neprijatna, mrska i hladna,
odbij me, tvoju uspomenu duša mi u cvet zaklanja.
Sipaj mi u lice kiselinu, kao biseri sa konca
sa mene tako se osipa i život moj pročišćen zasja.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése