Bánki Éva Végső búcsú – Konačan oproštaj

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Végső búcsú Úgyse tudunk dönteni. Egyik mondat nyitva hagy, a másik elrejt valamit. Ki örökli a rózsaszín kabátot, kié lesz a hűtőszekrény, a porszívó, mit evett volna utoljára szegény Rózsi néni? Legalább nem szenvedett sokat, vigasztalják a rokonok magukat, és már nyitogatják a szekrényt, ami belülről beakadt, mintha Rózsi néni szellemujjai húznák vissza, holtában is megküzdve a rózsaszín kabátért. Várjuk meg az osztozkodással Bélát, kiabálják a rokonok. Rózsi lángolt érte fiatalon, motyogja valaki: egyik mondat nyitva hagy, a másik elrejt valamit. Béla belép. Kijelenti, hogy övé a hűtőszekrény. Rózsi néni fiatal arca a fényképeken megremeg. Hetyke kis kalapja alól látja, hogy csúf öregek ráncigálnak egy vattázott rózsaszín kabátot, melyik öregasszony hord ilyet vénségére, kérdezi meglepődve. Halálunk után visszakapjuk fiatalkori pillantásunkat, hogy ne sajnáljunk kabátot, hűtőszekrényt, Bélát, mindent.

Konačan oproštaj Ionako ne znamo odlučivati. Jedna rečenica nešto otvoreno ostavlja, druga sakriva. Ko će ružičast kaput naslediti, kome će frižider, usisivač pripasti, sirota teta Ruža šta bi zadnji put jela? Bar se nije mnogo patila, teše se rođaci, i već otvaraju ormare, nešto je iznutra zapelo, kao da nevidljivi prsti tetke Ruže vuku nazad, i u smrti se za ružičast kaput bori. Sa diobom sačekajmo Belu, viču rođaci. Ruža je u mladosti plamtila za njim, mrmlja neko: jedna rečenica nešto otvoreno ostavlja, druga sakriva. Ulazi Bela. Izjavljuje, frižider je njegov. Zadrhti mlado lice tetke Ruže na fotografiji. Ispod drskog šešira vidi, da ružne starice jednu ružičastu pamukliju drmaju, pa tako nešto u starosti koja baba nosa, pita iznenađeno. Posle smrti vraća nam se mladalački pogled, da nam ne bude žao zbog kaputa, frižidera, Bele, svega. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-versei