Buda Ferenc 1956 - töredékek – 1956 - krhotine

Buda Ferenc Debrecen 1936. november 3. –

1956 - töredékek Arany ősz, szüret ideje. Must illat, darazsak dongnak. Szív, lélek tavasza az őszben. Fiam, unokám lehetne… Sortűz. Lánckerekek csörömpölése. Arany ősz, arany. Must-illat. Talpak pora, levelek ragyogása. Füst, vér. Torkolattüzek. „Ha mégegyszer azt üzeni…” Kimetszett közepű lobogón át az égre: ”…hogy rabok rabok tovább…” – tízezreken végigmorajlik. Must-illat. Sortűz. Vérszag. Fiam, unokám lehetne az a fiatalember… Lágy őszi táj. Tankágyúk erekciója. Must pezsdül, vasabroncs pattan. Egy vaskapuszárny dörrenve becsukódik. Tűz, vas. Tűz, vas. Akár az unokám lehetne, aki voltam… Légy zizzen, darazsak dongnak. Sortűz. Vérszag. Télszag. Zárcsattanás. Kulcsok csikordulása. Száz évig tartó negyedik évszak. El- falazva. Befalazva. Szél rohamoz, kimetszett közepű lobogót szaggat. Ifjak valánk. Fiatal voltam. (1998 október)

1956 - krhotine  Zlatna jesen, vreme berbe. Miris mošta, oko nas ose bruje. Proleće srca, duše u jeseni. Mogao bi mi biti sin, unuk... Rafal. Zveket točkova na lančani pogon. Zlatna jesen, zlatna. Miris mošta. Prašina tabana, blistanje lišća. Kurnjava, krv. Vatre grlića. „Ako još jednom ta poruka stiže...“ Preko sredine izrezane zastave do neba: „...da robovi, robovi više..“ – uzdrma hiljade i hiljade. Miris mošta. Rafal. Miris krvi. Taj mladić mogao bi mi biti sin, unuk... Mekan jesenski pejzaž. Erekcija topova bornih kola. Vri mošt, puca gvozdeni obruč. Negde se krilo željeznih vrata zalupi. Vatra, željezo. Vatra, željezo. Onaj ko sam bio mogao bi mi čak i unuk biti... Kruže muve, bruje ose. Rafal. Miris krvi. Miris zime. Prasak brave. Škripanje ključeva. Četvrta godišnja dob kao da je stoleće. Zazidano. Uzidano. Napada vetar, u sredini izrezanu zastavu trga. Mladi smo bili. Mlad sam bio. (okrobra 1998.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000013770&secId=0001083082&mode=html#Buda_Ferenc-Tul_a_falon-00520