Fisli Éva Kilimandzsáró – Kilimandžaro

Fisli Éva Kaposvár 1974. október 7. –

Kilimandzsáró                1 Nehéz sötét a lombokon. Hálók mögött az éjszaka. Liánra kúszó sűrű köd. Tömött a csönd fehér fala. Ösvénye nincs. A lába lép. Szederre hajló száraz ág Kígyó a fény a fák között. Lámpásod ég. Ne félj. Tovább.                2 Ne félj tovább. Az óriás kócos szakálla dús moha. Indák susognak ráncain. Fagyöngyöt izzad homloka. A reggel most ágaskodik. Kidőlt, mohos fatörzsre ül. Dereng az út, bokor tövén a csont ropog, izom feszül.                3 A fák között fiú futott. Mögötte mind a szellemek. S markából hulltak szerteszét hegyekké nőtt hegyes kövek. Szaladj fiú. Hátad mögött Mozdul a föld, emelkedik. Megrázza most a pillanat Alázuhan a kőzetig.                4 A lét hiány. Behorpadás. A sziklakő tömbökben áll. A szél, a víz beléhasít. A súlya is lehúzza már. A hegy erős. Fehér csikó - nyergén a nap, sörénye ég. Nyakán ezüst üvegszilánk. Betörni. Fázom. Messze. Még.                5 Király ül messzi trónusán. Parancsa szól: fénylő hegyek ezüstpalástját hozza el a szolgahad. Kopár, hideg a sziklafal.Az éleken árnyék az árnyra ráhajol. Uram, ne bánts! A hó, a hegy ezüstpalástja nincs sehol.                6 Elég. Elég. Magam megyek. Magam megyek és senki más. Idő tátongó krátere. - Mélységre nyíló zuhanás. - A tér leránt. Függőleges hajszálnyi rés a kőfalon elvétve síkok, jégcsapok. Elvétve minden. Szomjazom.                7 a gleccser él az éleken testem testére ráhajol a hegy mozog fehér csikó ezüstpalástja nincs sehol izom feszül ne bánts Uram a lába lép a csont ropog egyetlen út magam megyek betörni fázom feljutok

Kilimandžaro 1 Na krošnjama mrkli mrak. Noć je iza rešetaka. Gusta magla se na lian hvata. Zbijen je beli zid tišine. Staze nema. Noga korača. Na kupinu nagnuta suva grana Među stablima svetlost je zmija. Ne plaši se. Kreni. Svetli ti svetiljka. 2. Ne plaši se više. Gusta mahovina je kuštrava brada gorostasa. Na naborima vitice igraju. Čelo mu kapljice od imele stvara. Jutro se sad propinje. Na mahovinom obrsalo, srušeno stablo sedi. Nazire se cesta, uz korenje žbuna kosti pucketaju, mišići se napinju. 3 Među drvećem mladić je trčao. Iza njega je mnoštvo duhova. A iz šake na sve strane do brda naraslo oštro kamenje je rasipao. Trči mladiću. Iza tvojih leđa Zemlja se pomiče, uzdiže. Trenutak ga sad potrese Do kamenja se stropošta. 4. Nestašica je bit. Udubljenje. U gomilama su stene. Vetar, voda ih razdire. I težina ih dole vuče. Gora je čvrsta. Belo ždrebe – sa suncem u sedlu, plamti mu griva. Na vratu srebrni iver od stakla ima. Ukrotiti. Smrzavam se. Daleko. Još. 5 Na dalekom prestolu kralj sedi. Naredba glasi: neka mu posluga srebrni plašt sjajnih brda donese. Hladan je stenjak, golet. Na bridovima senka senku pokriva. Gospode moj, ne diraj me! Nigde snega, srebrnog plašta brda. 6 Dosta. Dosta. Sama idem. Sama idem i niko drugi. Zjapeći krater vremena. – Stropošt u otvor dubine. – Dole vuče prostor. Na stenjaku napuklina, okomita, tanka, tu i tamo ravnine, ledenice. Ponegde svašta. Žeđ me hvata. 7 ledenjak na bridovima živi telo mi na njegovo telo naginje belo ždrebe brdo se pomiče srebrnog plašta nigde napinje se mišić Gospode moj ne diraj me noga korača kost pršti jedinom cestom sama idem ne dam se ukrotiti gore ću stići Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.inaplo.hu/mn/200003/16.html