Fekete Anna Komárom, 1988. –
A rózsa, igen
A rózsa a versekben
íztelen-szagtalan.
Vagy kékes a fénye,
tündöklő-bársonyos
a szirma,
vagy éppenséggel
elérhetetlen.
De ez a kis
butácska, sárga rózsa a körtér szélén,
eldobált csikkek és
kólásdobozok közt
erről mit sem tud.
Orcáját sietős
térdek súrolják,
mámor és tündöklés
nélkül növekszik,
és még a
délután
támadó szél is
irgalmatlan hozzá,
gyerekek csipdesik
a szirmait.
Hát nem érdemelne
többet?
Olyan tehetetlenül,
olyan
visszavonhatatlanul
rózsa.
|
Ruža, da
U pesmama ruža je bez mirisa i okusa.
Ili joj je sjaj plavkast
i latice blistavo-baršunaste,
ili pak je nedostižna.
Ali ta majušna, žuta ruža na rubu okruglog trga,
između razbacanih pikavaca i limenki kola
o tome ništa ne zna.
Njeno lice žurna kolena dotiču,
bez ushićenja i blistanja raste,
prema njoj je
čak i popodnevni vetar nemilosrdan,
late deca trgaju.
Zar ne bi zaslužila više?
Tako nemoćno,
tako neopozivo
je ruža.
Prevod: Fehér Illés
|
Ragyogó tehetség!
VálaszTörlés