Fekete Anna Vanílialekvár – Pekmez od vanilije

Fekete Anna Komárom, 1988. –

 

 Vanílialekvár

Mint valami zárda,
habos, csipkés,  kupolás, tornyocskás.
Alzheimer Haus a hegyekben, kutyák
és kardvirágok őrzik, meg egy borókasövény.
Itt találkozhat az öngyilkos Habsburg herceg
a keleti fonton maradt nagybácsik szellemével.
És nincs más, csak ötven öreg hölgy és dallamok,
varázsütésre megtalált levelek, régen elhagyott,
de hajnalban feltámadt gyerekek. A cukorkék
hegyek közt könnyed lebegés marad a bűnökből:
fátyol, fahéjas tekercs, vanílialekvár. Nincs is más itt,
csak tollpihével tömött zsákok, szigorúan őrzött
játékbabák, összetört és megtalált nevek.

Mindig hajnalban jönnek a férfiak,
hogy elvigyék a holttesteket.

Forrás: http://ujnautilus.info/vanilialekvar

Pekmez od vanilije

Kao neki samostan,

penast, čipkast, sa kupolama, kulama.

U brdima Alchejmer Haus, psi

i gladiole čuvaju, i živica od smreke.

Princ samoubica od Habsburga na istočnom frontu

ostavljenim stričevim duhovima ovde se može naći.

I nema ničeg drugog samo pedeset starica i melodije,

čarolijom nađena pisma, odavno napuštena

ali u zoru vaskrsla deca. Među bonbonplavim

brdima od grehova lepršavo lebdenje ostaje:

veo, rolada sa cimetom, pekmez od vanilije. Tu ničeg

drugog nema, samo paperjem puni džakovi, strogo

čuvane lutke, razbijena i nađena imena.

Muškarci uvek ujutro dolaze,

da mrtvace pokupe.

Prevod: Fehér Illés