Szabó Lőrinc –
Rippl-Rónai József pasztellje
Miskolc, 1900.
március 31. – Budapest, 1957. október 3.
Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kináld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, él‹ és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! |
Molitva za decu
Šume, zveri, zvezde i kameni,
Moju milu decu volite mi.
Kad god nas razdvajaše daljina,
Sudbu njihovu poverih vama.
Uvek dobri beste prema meni,
volite ih molim vas, umrem li. Godišnja doba, reke, gajevi,
moju milu decu volite mi.
Pute od peska, kamena, asfalta,
mudro vodi curicu, dečaka.
Ljubi mi vetre, njihova lica,
travo, steno, budi im uzglavica.
Plodove im jabuko uruči,
zvezdana noći, ti ih pouči.
Uči, zagrej ih, ti sunce sjajno,
u džepove ulij zlato tajno.
I sve vi žive i mrtve tvari,
učite ih oblaci, orlovi,
divlje munje, dobri mravi, puževi,
na njih mi pazi, svete svemoćni.
Čovek je opak, ne verujem mu,
Vatra, voda, zemlja, meni rod su.
Rođaci moji, vas osloviću,
mrtav vatra, voda, zemlja, biću.
Vatro, vodo, zemljo, bogovi svi:
one koje volim, volite i vi.
Prevod: Maša Starec i Fehér Illés
|
!!!
VálaszTörlés