Paulovics Tamás Végtelen – Beskraj

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Végtelen Az ártéri erdő ezer árnya, a vízből felszökő fák suhogása hosszan elnyújtott ölelésben hullámzik eggyé a régtől kígyózó folyóval. Szederindák gomolygása, zöld áprilisi szélben, októberi aranyló bíbor-barna ragyogásban forr össze az ártéri erdő a kígyózó folyóval végtelen szerelemben öröktől örökre. Már akkor kezdődött mikor hidak se voltak, hajók se voltak, emberek se voltak. Akkor is tart majd örök szerelmük, mikor hidak se lesznek, emberek se lesznek.

Beskraj Sene vodoplavnih dubrava, šuštanje iz vode izniklih stabala sa vijugavom rekom u jedinstvenu celinu u ispruženom zagrljaju se stapaju. Klupčanje vitica kupine u zelenom vetru aprila, u oktobarskom purpurno-mrkom zlatnom sjaju odvajkada doveka u beskrajnjoj ljubavi sjedinio sa vodoplavnom dubravom, vijugavom rekom. Počelo je tad kad još nisu postojali mostovi, niti lađe, niti ljudi. Njihova večna ljubav i tad će trajati, kad će i mostovi nestati, i ljudi nestati. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/tamas.paulovics.7/posts/1564752277169336