Bak Rita Budapest 1974.
július 10. –
|
Lecsaptak...
Lecsaptak, mint futkosó csótányt
az összefarigcsált étkezőasztalon.
Egy alsóval, kártyáztak éppen, lecsaptak, mint a rágcsáló fejét az egérfogó. Aláhullott az egér feje, kissé félrebillent, nézett rám, szemében még fénylett futása emléke. A fák alatt, a kifordított avarban, az összeesett lombok alatt, a bedugaszolt üregeknek nincs kijárata. Kopaszra nyílt fejeden pattanás serken, egyre nagyobbra nő, mint egy luftballon, felemel a fokozatok grádicsain túlra. Elvakart pattanások, spriccelő, véres vizelet már a szennyvíztisztító felé. |
Udarili su me…
Udarili
su me, kao nekog žohara
na
iseckanom stolu za ručavanje.
Sa
donjakom, bač su se kartali,
udarili
su me, kao mišolovka
glavu
glodara.
Opala
glava miša
malo
se nagnula,
gledala
me je,
u
očima uspomena
na trk
još je
sjala.
Ispod
drveća,
u
izvrnutom šušnju,
ispod
srušenih
krošnji,
začepljene
šupljine
nemaju
izlaza.
Na tvojoj
oveštaloj glavi
prištić
niče,
poput luftbalona
sve
više raste,
iznad
stepenica
stupnja
te diže.
Izgrebeni
pristići,
štrcajuća,
krvava
mokraća
već su
na putu prema
čistoći.
Prevod:
Fehér Illés
|
!!!
VálaszTörlés