Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –
Reggeli ima
Uram, ha a misén elalszom,
érintsd meg csendesen az arcom.
Éjszaka féltem, nem aludtam,
ott kuporogtam a kapudban.
Nem tudom… melegségre vágytam,
hideg koporsó volt az ágyam.
Bár apám egyszer fölém hajolt,
mint kutya a kölykét megszagolt.
Úgy emlékszem még be is takart,
és valamit mondani akart…
Valami ilyet: befellegzett…
a hiányától hidegebb lett.
Uram, ha a misén elalszom,
ugye lesz, aki betakarjon. |
Jutarnja molitva
Gospode
moj, ako zaspim za vreme molitve,
tiho
dotakni moje lice.
Bojao
sam se noću, nisam spavao,
ispred
tvoje kapije čekao.
Ne
znam… za toplinom težio,
krevet
mi je hladan les bio.
Jednom
otac moj sagnuo nad mnom,
pronjušio
me je kao pas štenad svoj.
Tako
se sećam i pokrio me je,
i hteo
je nešto iskositi se…
Tako
nešto: dokrajčeno je…
otkad
ga nema, prohladno je.
Gospode
moj, ako zaspim za vreme molitve,
pokriće
me neko, nadam se.
Prevod:
Fehér Illés
|
nagyon meghatódtam...köszönöm...konczek józsef
VálaszTörlésKöszönöm a költő nevében is!
VálaszTörlés