Egervári József Egy beszélgetés margójára – Povodom jednog razgovora

Egervári József Jászberény 1962. 03. 18. –

Egy beszélgetés margójára Majd egy lelkész megvilágosít, mondták, hogy van Isten, van ajándék a kilincsen, van kérdés és van válasz, legyen bár vézna vagy vállas, okos, netán bugyuta, mindegy, csak legyen tolerancia; majd megvilágosít a „könyvek könyve”, ártatlan gyilkosok és bűnös áldozatok könnye, vagy tán a hallgatás, esetleg a beszéd, hisz nem elég tudni, látni is kell a Koponyák hegyét – csak sejteni lehet, hol a hiba, főleg, ha nincs elég tolerancia; de majd megvilágosít a halál, akkor nem számít már a száj, a háj, a báj, bár bennem is ott a félelem, így végzi mindenki, nem csak az istentelen, telve reményekkel a párnaciha, a megértésben nem segít a tolerancia; ám csodás e kétség és gyönyörű rejtelem, Isten itt van, vagy túl a hegyeken? vagy a virág kelyhében és illatában, a vihar esőcseppjeiben pólóban és esőkabátban? netán Isten te vagy, meg én, mint finom, titokzatos csók a mindenség lehúnyt szemén?... Én nem tudom, gyarló létem mire elég, isteni vagy emberi részecskék bitorolják e szívem helyét, s ha elég erős a vágyam, örökké élek e halálra szántan, és azt sem tudom, hogy bennem hol az Isten, csak valamerre megyek, s valahonnan jöttem; de ha ez a dolga, biztosan megbocsát, de ha az is dolga, lesznek még csodák, s ha embernek teremtett, megérti minden gyarló vágyam, embernek teremtett, s én itt vagyok, halálra szántan...

Povodom jednog razgovora Sveštenik će te prosvetliti, rekli su da postoji Bog, postoji na kvaci blagodat, postoji pitanje i postoji odgovor, bilo da je žgoljav ili stasit, pametan, možda blentav, sve jedno je, samo da bude tolerancija; prosvetliće te „knjiga knjige”, suze nedužnih krvnika i grešnih žrtava, ili možda ćutanje, ne daj bože govor, pa nije dovoljno znati, treba videti i brdo Lobanja – tek se da naslutiti gde je greška, pogotovo ako manjka tolerancija; ali prosvetliće te morija, tad više ništa nije od značaja, mada strah je i u meni, svako tako završava, ne samo bezbožnik, nadom je puna posteljina, u razumevanju ne pomaže tolerancija; ali čudesna je ta nedoumica i prekrasna čarolija, Bog je tu, ili je preko brda? ili je u čašici cveta i u njegovom mirisu, u kišnim kapima vihora, u majici i vetrovci? da nisi ti slučajno Bog, pa i ja, kao mek, tajanstven poljubac na zatvorenim očima svemira?... Ja ne znam, svoj jadan život za što je, mesto mog srca dal božanstvene ili ljudske čestice poseduju, i ako mi je želja dovoljno jaka, osuđeno na smrt živeću li večno, i ni to ne znam, gde je Bog u meni, tek mi se ide nekud, i došao sam odnekud; al ako mu je to posao, oprostiće zaista, al ako mu je i ono posao, biće još čarolija, i ako me čovekom stvorio, shvatiće svaku moju svakodnavnu težnju, čovekom me stvorio a ja sam tu na smrt osuđeno... Prevod: Fehér Illés

https://www.facebook.com/855068047918168/photos/a.855090311249275.1073741828.855068047918168/983216931769945/?type=3