Fellinger Károly Ez az – Pa da

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Ez az Az apám karosszéke, igazából előbb volt a kedvencem, addig amíg nem feküdtem be a tüdőkórházba, akkor fedezte fel magának apám, ezzel pótolva a hiányomat, ha beleült, magányosnak érezhette magát, senki sem zavartatta ebben, csak amikor hazatértem, akkor lett gondterhelt, lelkiismeretfurdalás nélkül nem tudott többé beleülni, megnyugodott volna, ha legalább nem ő, hanem én hoztam volna a házhoz, akkor biztosan elfelejtett volna.

Pa da Naslonjač mog oca, ustvari pre je moj omiljen predmet bio, sve dok nisam stigao u sanatorij, otac moj tad je otkrio za sebe, moj nedostatak time nadoknadio, smeštivsi se u njemu mogao je u samoći uživati, u tome ga niko nije smetao, samo kad kući stigoh, postao je uznemiren, bez grižnje savesti nije više mogao koristiti, smirio bi se kad u najmanju ruku ne bi on, nego ja doneo u kuću, tad bi me zasigurno zaboravio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2014-szep-11-0709/legalabbis-fellinger-karoly-versei