Aleksandar Vučo Ljubavnica – Szerető

Aleksandar Vučo

Beograd 25. septembar 1897. –  Beograd 25. jul 1985.

Ljubavnica Ona se roji u mojim rukama i ne da mi da legnemo bilo gde bilo kad zavlači prste u moja usta i muči mi jezik da govorim bilo šta Ona taloži svoju ikru na bilo koju moju žilicu seva u mojim rebrima gde nema nikoga i vuče me kroz grane očajanja u zapevke smrti u venac od žice i lakiranog lišća na mokri asfalt gde bilo koji konji padaju Na njenom sam mestu u satu njenom spavam ili bdim na nogama u njenim hlorofilnim očima bila noć ili dan na štakama u zatvoru njene kose na tornju kolena pod krvlju njenom koja leži na otvorenim bilo kojim mojim ranama Moja je ljubav gola turpija riba zarđala od udica i nikako da mi kaže jednostavno kao što je zebra prugasta: hajde da se svučemo veseli i legnemo zajedno bilo gde bilo kad

Szerető Karjaim közt nyüzsög de hogy bárhol bármikor lefeküdjünk azt nem nyelvemet ujjait számba dugva gyötri csak szójak bármit Ikráját bármelyik vénámba is rakja bordáim közt villámlik ahol senki sincs és a kétségbeesés ágai közt az ismétlődő halálba a drótok és lakkozott levelek koszorújába a nedves aszfaltra vonszol ahol elesenek a lovak Alszom vagy virrasztok ott vagyok ahol ő is karórájában klorofillal telt szemében éjjel vagy nappal mankóval haja fogságában ágaskodó térdén vérében amivel bármelyik létező nyílt sebemet betakarja Szerelmem a horgoktól berozsdásodott csupasz reszelő és sehogy sem tudja a zebra csíkozottságának egyszerűségével mondani: gyerünk vetkőzzünk le vigadjunk és bárhol bármikor együtt feküdjünk le Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/04/ljubavnica-aleksandar-vuco.html