Gál Hedda Üzenet – Poruka

Gál Hedda Zenta 1977. szeptember 04. –

Üzenet Hallgat az ajkad, de szemed üzen, „fáj megint, nagyon, de hogy mondjam el.” A szavak csak zörgő papírzacskók, feleslegessé vált ócska közhelyek, üresen tátonganak, nem kellenek, jobb, ha most inkább karod ölel. Majd rend lesz, meglásd, idebenn, s ki rád üvölt, nem más, mint idegen. A szavak most kiszáradt kagylóhéjak, dobd el, vesd le, rúgd a homokba, s rád kacsint az Élet, ha igazán éled, tárd ki hát szárnyaid, s repülj tova.

Poruka Usne su ti neme, ali oči poručuju, “opet boli, oštro, ali ispričati kako.” Reči su tek zveckajuće vreće od papira, nepotrebne otrcane fraze, prazno zjape, suvišne su, bolje je, da me sad tvoja ruka zagrli. Biće reda, videćeš, unutra, i ko na tebe urla, neka druga osoba je, stranac. Sad su reči isušene ljuske školjke, odbaci, skini, u pesak ih baci, i namignut će ti Život, ako zaista živiš, pa raširi svoja krila i poleti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gál Hedda: Ősanya, Garbo kiadó Budapest 2016. 42.-43. oldal