Kőhalmi Ildikó Magánlabirintus – Privatan lavirint

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Magánlabirintus megmutatkozom a fénylő kietlenségnek mögöttem negyvenhat tömör sziklaoszlop balról szantálfüst jobbra kút körötte izzó illatos homok utolsó beavatási rituálé zajlik áldozati tánc szemben a fal és a kétszárnyú kapu rajta jel kicsit távolabb isten háta ez tehát a hely a végső elhatározás helye személyes bolyongásaim kezdete milyen régóta énekel a sivatag pirkadatkor milyen határozottan akarom üdvözölni az őrzőt és érinteni a bronzkilincset az elfeledett dolgok labirintusában egyedül leszek és magam

Privatan lavirint sjajnoj pustoši se pokazujem iza mene četrdesetšest čvstih kamenih stubova levo dim sandalovine desno zdenac okolo žaran mirisav pesak poslednji ritual posvećenja je žrtven ples nasuprot zid i dvokrilna vrata sa oznakom malo dalje leđa gospoda dakle to je mesto mesto konačne odluke početak vlastitih lutanja od kada peva pustinja u svanuću sa koliko odlučnošću želim čuvara pozdraviti i bronzanu kvaku dotaknuti u lavirintu zaborava biću sama samcata Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/2355-kohalmi-ildiko-versei-maganlabirintus-fogadalmi-csarnok-szivloves