Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2016. július 10., vasárnap

Bak Rita Szegedi elégia – Segedinska elegija

Képtalálat a következőre: „bak rita”

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Szegedi elégia

Vonatom a pusztán át
Járja magányos útját.
A vonatablakból látom:
Traktorok róják a földeket.
Végig úton maradni,
Ez a vágyam.
Égi tócsába mártom
Lábaim.
Mégis:
Folyó mossa
Léptem határait.
Cserépedényben
hegytörmelékek.
Fel-feldobban egy ló,
Kuvaszok csaholnak
a földeken.
Görög bennem a gond.
Pirkad.
Futásomat senki sem látja,
Tovább,
futok tovább
a napfelkeltébe.
Az idő vedlik,
a szél földig hajol.
Mindent
kézbe veszek újra.
Az ég magas,
itt vagyok megint.
Segedinska elegija

Samotan put mog voza
Putem pustare vodi.
Preko prozora vidim:
Traktori su na njivama.
Stalno na putu ostati,
Toga sam željna.
Noge u lokvu nebesa
Močim.
Ipak:
Granice mojih koraka
Reka pere.
U sudu od crepa
krhotine brda.
Na njivama
Jedan at po koji put lupne,
Džukele laju.
U meni se briga kotrlja.
Svane.
Niko ne vidi moj trk,
Dalje,
trčim dalje
u razdanje.
Vreme se mitari,
vetar do zemlje sagne.
Ponovo
sve u svoje u ruke uzimam.
Visoko je nebo,
opet sam prisutna.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=36146

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése