Vajdics Anikó Láttalak – Videla sam te

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

 Láttalak

"Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok;
hiszen a napnak harmadik órája van..." (Apcsel., 2:15)

Láttalak Uram, a moccanatlan ablaküvegen
át, színes, kötött sapkádban, kinőtt nadrágodban
ócska tarisznyáddal a válladon egy használtruha-bolt
ajtaján fordultál be éppen, és az óra pontban hármat
ütött, mint azon a napon, amikor az emberek megértették
egymást, pedig mindenki más nyelven beszélt.

A Körút utcák szabdalta szerelvényét bámultam
éppen a villamos moccanatlan ablaküvege mögül,
ahogy megáll mellettem, mint egy kitüntetett
megállóban, nekilendül és suhan tovább, viszi
magával a tereket, az utcákat, a boltokat,
az embereket; így állt meg és suhant el mellettem
a Széna tér, a Mechwart-liget, a Margit-híd budai
hídfője, a Jászai Mari tér, a Nyugati pályaudvar,
az Oktogon, a Király utca és a Wesselényi utca;
így álltál meg, és suhantál el mellettem Te is,
amikor színes, kötött sapkádban, kinőtt nadrágodban,
ócska tarisznyáddal a válladon befordultál annak az
Erzsébet körúti használtruha-boltnak az ajtaján.
Láttalak Uram, három óra volt,
és én nem akartam,
nem mertem
hinni…

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/3301-vajdics-aniko-lattalak

Videla sam te

„Jer ovi nisu pijani, kao što tvrdite;

pa tek je treći sat dana...” (Apčel.,2:15)

Videla sam te Gospode moj, preko nepomičnog prozorskog

stakla sa šarenom, pletenom kapom, izraslim hlačama,

na ramenu sa otrcanom bisagom baš si u trgovinu

korišćenim odelima ušao, a sat tačno tri sata je otkucao,

kao onog dana kad su se ljudi međusobno razumeli,

mada svako je ne nekom drugom jeziku govorio.

Preko nepomičnog prozorskog stakla tramvaja sam

promatrala od ulica presečenu kompoziciju Bulevara,

kako pored mene stane, kao na nekoj posebno

istaknutoj stanici, krene i dalje juri, noseći

sa sobom trgove, ulice, trgovine, ljude;

tako je stao i prolazio kraj mene trg Sena,

gaj Mehvart, mostobran mosta Margit

sa strane Budima, trg Marije Jasai, Zapadni kolodvor,

Oktogon, ulica Kralja i ulica Vešelenji;

i Ti si ovako stao i prolazio porem mene

kad si sa šarenom, pletenom kapom, izraslim hlačama,

na ramenu sa otrcanom bisagom ušao kroz vrata

one prodavnice korišćenih odela na bulevaru Eržebet.

Videla sam te Gospode moj, tri sata je bilo,

a ja nisam htela,

nisam smela

verovati...

Prevod: Fehér Illés