Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –
A
gyermekkor vége
Húzd el a függönyt. Idebenn eső hólyagozza
a felejtés tárgyait.
Papucs az ágy mellett, üres papíron
bögre-lenyomat. Bealvad,
csöndje nélkül tekereg a szív s odakinn a csillag
meddő tengelyében
csontmalom dohog. Daruszárny ível a távozási pontra, kinyit a
holdbéli vurstli és búcsúzóul megcsókolsz.
Valamilyen ajtó nyikorog,
fölrebben a szél és eltáncolja a halál hidegrózsaszín
hajnalát.
Forrás: a szerző
Kraj dečjeg doba
Odmakni zavesu. Ovde unutra predmeti
zaborava zbog kiše bubre.
Pored kreveta papuča, na praznom papiru otisak
šolje. Zgruša se,
srce bez svoje tišine luta a vani na jalovoj
osovini zvezde mlin
kostiju mumlja. Tačku odlaska krilo
ždrala zasvodi, otvara se
pazar mesečev i poljubiš me za rastanak.Neka vrata zaškripe,
oživi se vetar i odigra ružičastu zoru preminuća.
Prevod:
Fehér Illés
!
VálaszTörlés