Wanek Judit-Klára Szatmárnémeti, 1962. március 22. –
|
Legbizalmasabb...
talán az a csend...
ismeretlen léttérbe visszahúzódó akarat, ki nem mondott szó, hang nélküli dallam... |
Najprisnija…
je možda ona tišina…
u nepoznat prostor
bivstvovanja
povlačena
želja, neizgovorena
reč, bezglasna
melodija…
Prevod: Fehér Illés
|
!!!
VálaszTörlés