Tóth Imre Ragnarök – Ragnarek

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Ragnarök

Ne áltasd magad! Ez az, amire vártál,
évezredek óta. A kígyó kinyitotta szemét.
Már köztünk vannak, a sír nem fogadja be
őket, utat nyitnak a sötétség katonáinak.
Poros kripták mélyéről, a föld alól is
jönnek, a zörgő csontokra páncélt akasztanak.
Csak a halál értheti meg őket. Ahogy a szívbe,
a csontokba hatol az acélburkolatú lövedék,
a kard. A férfiaknak csak a háború, a nőknek a
harcosok utánpótlása marad.
A középkori tévében látod, de ez már nem a
középkor, már egyáltalán semmilyen kor nincs,
csak a vas. Végül mindenki magára marad.
Folyik az okkult háború, de már nyíltan.
A vízcsapból rozsdás lé folyik, de ki iszik
vizet ilyen korban. Csak a bor marad.
Ami kinyitja a szemet, és az elmét, és erőt ad az
újabb harchoz. Pokolba az érzelmekkel!
A templomban arról prédikál a pap, hogy a
koldusnak ne adakozzanak. Hát pusztuljon el
minden. Isten nem ad több hitelt.
Fel a sisakot, a pajzsot, a kardot a kézbe!
Ha már nem él ember a Földön, legalább hősként
essen el a had.

Megjöttek az idők, szeretni kéne, de a történetnek
lassan vége. Valami hiba van a védelemben.
A kerékről leszakad a lánctalp, de azért rajtad
még áthajt. Felejtsd el, hogy ki voltál. Mi végre?
Hiszen most már menni kéne.

Ragnarök (modern izlandi nyelven Ragnarǫk,
Ragnarøkkr) („az istenek alkonya”) a norvég mitológia
szerint, a végső csata a fény és a rend hatalma valamint
a sötétség és a káosz között, amely után az egész világ
elpusztul, majd újjáteremtődik .

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/Ragnar%C3%B6k

Ragnarek

Nemoj sebe obmanjivati! To je što si

hiljadama godina čekao. Zmija je oči otvorila.

Već su među nama, grobovi ih ne

primaju, oslobađaju puteve vojnicima tame.

Iz dubine prašnjavih grobnica, i ispod zemlje

dolaze, na zvekeće kosti pancir stavljaju.

Samo ih smrt može shvatiti. Kako u srce,

u kosti metak sa čeličnom prevlakom, sablja

prodire. Muškarcima samo rat, ženama

ostaje stvaranje novog pokolenja.

U srednjevekovnoj televiziji vidiš, ali to više nije

srednji vek, više nikakvog veka nema,

samo željeznog. Na kraju svako sam ostaje.

Teče tajan rat, ali već otvoreno.

Iz vodovoda zarđala voda teče, ali vodu

u to doba ko pije. Samo vino ostaje.

Što oči i um otvori i za nove borbe

snagu daje. Do đavola sa osećajima!

U crkvi pop propoveda o ukidanju

milodara prosjacima. Pa neka sve

propadne. Gospod veresije više ne da.

Gore sa šlemom, štita, sablju u ruke!

Ako već nema više čoveka na Zemlji, trupa bar nek

kao heroj padne.

Došla su vremena, trebalo bi voleti, ali pomalo je

kraj događaja. Neka greška je u odbrani.

Gusenica otpada sa točkova, ali još će te

pregaziti. Zaboravi ko si bio. Zašto smo stvoreni?

Ta sad bi već trebalo krenuti.

Ragnarek (na modernom Islandskom Ragnarǫk,
Ragnarøkkr) („sumrak bogova”) prema norveškoj

mitologiji moć konačne bitke, svetla i reda odnosno

između tame i haosa, nakon čega uništiće se

čitav svet, a potom će se ponovo stvoriti.

Prevod: Fehér Illés