Bak Rita Budapest 1974.
július 10. –
|
A kertben
A kertben
derékszögben törtek meg a fénynyalábok. Vártam, mikor térnek be hozzám; csúsznak le a szakadt tapétán. Napokig nem jöttek. Kutyám gombszemekkel nézett rám a szemközti fotelből, csuklott egyet, mintha biztatna, tarts ki, jönnek majd. Még az ablakokat is megpucoltam. Hátha könnyebben bejutnak. A haszontalan várakozásban elbóbiskoltam. Bejött anyám a konyhából. Fogd meg a karfát – mondta Apád ma délelőtt meghalt. |
U vrtu
Snopovi svetla
u vrtu pod pravim uglom
su se slomili.
Čekala sam, kad će kod mene navratiti;
niz poderane tapete klize.
Danima nisu došli.
Pas moj poluzatvorenim očima
me je gledao iz fotelje sa druge strane,
štucnuo, kao da me je bodrio,
izdrži, doćiće.
Još sam i prozore očistila.
Možda će lakše dospeti.
Zadremala sam u uzaludnom
čekanju.
Iz kuhinje moja mama je ušla.
Uhvati se za dršku – rekla je
Otac ti je prepodne
umro.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése