Botár Attila Szökés után – Posle bekstva

Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –

Szökés után Nem volt egyszerű menekülni a tömegsírból. Megszökni ottfeledve bakancsot, fél pár kesztyűt, sértetlen sorokat a spirálfüzetfüzetben, fekete szavakat, lassan pirosra változókat, fagyoskodó kis halottaimat sem értesítve, hogy elmegyünk, el, illanóban a hősi csaták, az eskü, agyő rögök, gyökerek, agyő fölöttünk nyargaló szél!, mert vár még egy alig-idegen élet, csontbánya múlttól élesztő jövőig gőzölgő maszkjait mutogatván. Nem egyszerű a tömegsírból menekülni, szabad ég alatt leöblíteni a ragacsos agyag, iszap, a pipacsszín törmelék tapaszát, múlt nyarak virágporaként a sárga földet, kimosakodni, lesikálni az arcról a rézrozsda, csupasz terrort, akár e szegényes igyekvést hamuvá, füstbe, antigonétlanul a ragadozó temetetlenségbe.

Posle bekstva Bekstvo iz masovne grobnice nije bilo jednostavno. Pobeći zaboravivši cokule, pola pari rukavice, u spiralnoj svesci netaknute redove, crne reči, polako u crveno promenjene, ne obaveštavajući ni svoje promrzle pokojnike, da odlazimo, herojski bojevi, zakletva iščezavaju, adio grude, koreni, adio iznad nas jureći vetre!, jer me još jedan jedva-stran život čeka, pokazivajući isparljive maske od rudnika kostiju prošlosti do oživljavajuće budućnosti. Nije jednostavno bežati iz masovne grobnice, pod vedrim nebom saprati lepljivu glinu, ilovaču, poput bulke crvene krhotine lepila, kao peluda minulih leta žutu zemlju, oprati se, skinuti sa lica bakrenastu rđu golog nasilja, kao i ovo jadno stremljenje u pepeo, dim, bez proviđenja u grabežljivu nesahranjivost pretvoriti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/szokes-utan