Petrőczi Éva Prológus - egy ősbemutatóhoz – Prolog – jednoj praizvedbi – Prologue to a Concert

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Prológus – egy ősbemutatóhoz „A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó, annak nehéz is.” Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja – Oratorium balbulum Balbulus Notker – ezerkilencszázkilencven tavaszán ott álltam Sankt Gallenben naív portréd előtt. Virágok, napfény mindenütt, szép, steril svájci délelőtt. És fájt már akkor is a sorsod, a minden szóért megvívott küzdelem. Egy apró, jótékony kavics sem segített meg-megbicsakló, szegény nyelveden. De igaz szavak voltak legalább. Papírhajóid nem mű-vízesések hátán úszkáltak, hanem néhány tiszta, keskeny vers-csermelyen. Harminckilenc esztendős voltam akkor, te párszáz – de mindketten tudatlanok. Nem látta egyikünk sem, hogy jönnek már az anti-dadogók, a zsíros szájú, jóllakott dalnokok, a mindig szóra-készek, a beszéd balkezes iparosai. A szájukat, Uram, már befoghatná végre valaki. Ha verset olvasok, a szívem gyakran ökölbe szorul, és megkérdem magamtól: tud-e, fog-e bárki még dadogni itt, Istennek tetszőn, Notker Balbulus-ul?

Prolog – jednoj praizvedbi “Naš prorok muca. Kome je reč važna, onome je i teška.” Etveš Peter – Esterhazi Peter: Aleluja – Oratorium balbulum Balbulus Notker – proleća hiljadudevetstodevedesete u  Sankt Galenu ispred tvog naivnog portreta sam stajala. Svugde okolo cveće, zraci sunca, lepo, sterilno švicarsko prepodne. Tvoja sudba i tad mi je bolela, za svaku reč izvojevana borba. Ni jedan sitan, blagonaklon belutak nije pomogao tvom zastajkujućem, sirotom jeziku. Ali reči su makar reči bile. Tvoji brodovi od papira nisu na leđima umetnih vodopadova plovili, nego na par čistom, uskom potoku pesme. Tada sam tridesetdevet godina imala, ti više stotina – ali oboje neznanci. Ni ti, ni ja nismo primetili, da drevni mucavci već stižu, siti trubaduri masnih usana, na govor uvek spremne, levoruke zanatlije gakanja. Njihova usta, Gospode moj, već bi neko konačno mogao začepiti. Kad stihove čitam, srce me često steže i pitam se: hoće li, znaće li tu bilo ko još mucati, Boga oduševljavajući, poput Notker Balbulusa? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Prológus - egy ősbemutatóhoz „A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó, annak nehéz is.” Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja – Oratorium balbulum Balbulus Notker – ezerkilencszázkilencven tavaszán ott álltam Sankt Gallenben naív portréd előtt. Virágok, napfény mindenütt, szép, steril svájci délelőtt. És fájt már akkor is a sorsod, a minden szóért megvívott küzdelem. Egy apró, jótékony kavics sem segített meg-megbicsakló, szegény nyelveden. De igaz szavak voltak legalább. Papírhajóid nem mű-vízesések hátán úszkáltak, hanem néhány tiszta, keskeny vers-csermelyen. Harminckilenc esztendős voltam akkor, te párszáz – de mindketten tudatlanok. Nem látta egyikünk sem, hogy jönnek már az anti-dadogók, a zsíros szájú, jóllakott dalnokok, a mindig szóra-készek, a beszéd balkezes iparosai. A szájukat, Uram, már befoghatná végre valaki. Ha verset olvasok, a szívem gyakran ökölbe szorul, és megkérdem magamtól: tud-e, fog-e bárki még dadogni itt, Istennek tetszőn, Notker Balbulus-ul?

Prologue to a Concert „Our prophet stammers. For whom words are important, they are also hard.” Péter Eötvös – Péter Esterházy: Halleluja – Oratorium balbulum It was a morning in the spring of nineteen ninety, Brother Notker, when I stood before your naive portrait in St Gallen. Flowers and sunshine all around, a lovely morning, cool and Swiss and dull. And straight away your fate was pain to me, the fight you fought for every word you spoke. No tiny, therapeutic pebble there to help your hapless, stumbling, stuttering tongue. However, truthful words they were at least. Paper boats that sailed not on the surfaces of man-made torrents but on clear, slender rivulets of verse. I at the time was thirty-nine, you were some hundreds; both were unaware, for neither could foresee the coming of the anti-stammerers, mealy-mouthed, well-nourished wordsmiths who can always find a lot to say, inept on an industrial scale. If only someone, Lord, would shut their traps once and for all. When I read a poem my heart will often clench into a fist, and I ask myself: can anyone, will anyone ever stammer again here pleasingly to God, like Balbulus Notker? Translated by Bernard Adams

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Petr%C5%91czi_%C3%89va-1951/Prol%C3%B3gus_-_egy_%C5%91sbemutat%C3%B3hoz/en/62425-Prologue_to_a_Concert