Csoóri Sándor Látok kék lámpát lengeni – Vidim plavu lampu u gibanju

Csoóri Sándor

Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12.

Látok kék lámpát lengeni             Nem erdők hűvösében:             férfikarok homályán             rejtőzik Magda –             fülében virág-függő             s derekán aranykígyó             nyújtózkodik a Holdra. Első szerelmem, hold-leány, te más egekre szálló, parázsló tenyerembe mernél-e még zuhanni? Tíz ujjam emlékezik, tíz körmöm fölhasad, hogy szenvedve láthassam elfordult arcodat –             Vasárnap van: hallod-e?             búgnak templomi orgonák,             zsoltárt énekelsz hozzám,             zsoltárt éneklek hozzád.             Nincs pap, nincs Isten, mi vagyunk             fehér oszlopok árnyán             jelenvalók és hitvallók             szerelem áldozásán. Vasárnap van: tudod-e? Nagy eső zuhog: látod-e? Villám sétál az utcán. Ha rádnéz, meg is halhatsz. Bújj ide ballonom alá, bújj ide örömöm alá, soha meg nem halhatsz. Tíz ujjam emlékezik, ruhám is emlékezik butácska örömömre. Nem volt füledben függő, derekadon se kígyó s nem tudtam, hogy a tested hajolna szerelemre. Orgonazúgást hallottam, liliom hegedűszavát – Hallok most tompa dobszót, bűnért jajgató zongorát s látok kék lámpát lengeni, sötét szobába hívót, hogy megfojtsam derekadon a hideg aranykígyót.

Vidim plavu lampu u gibanju             Ne u hladu šuma:             Magda se u senci             ruku muškaraca skriva –             u ušima naušnica od cveta             a na kuku zlatna zmija             se proteže ka Mesecu. Prvo moja ljubavi, devojko meseca, ti koja na druga neba letiš, dal bi još smela na moje užerene dlanove pasti? Sećaju se moji prsti, pucaju moji nokti, da bi ti okrenuto lice u svojoj patnji mogao videti –             Nedelja je: čuješ li?             orgulje u crkvama se čuju,             meni psalm pevaš,             tebi psalm pevam.             Nema popa, nema Boga,             u senci belih stubova             pri pričesti ljubavi             prisutni i ispovednici mi smo. Nedelja je: znaš li? Pljušti: vidiš li? Na ulici grom šeta. Pogleda li te, možeš i umreti. Sakrij se ispod mog balona, sakrij se ispod mog ushićenja, nikad ne možeš umreti. Prsti mi  drže u sećaju, i odelo drži u sećanju moje bezazleno radovanje. Nisi imala naušnice, niti na struku zmiju i nisam znao da bi ti telo ljubav priželjkivalo. Čuo sam zvuk orgulja, violinu ljiljana – Sad tup glas bubnja čujem, te klavir koji za grehom jada i vidim plavu lampu u gibanju, u tamnu sobu pozivajuću da bi hladnu zlatnu zmiju na struku tvom zadavio. Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/CSOORI/csoori00001a_kv.html