Tóth Imre A guantanamoi fogoly – Zatvorenik iz Gvantanamoa

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

A guantanamoi fogoly Két fal között. Első lépések a halál völgyében. Emlékszem, talán tizenkét éves lehettem, amikor először találkoztam Gábriellel. Ma sem tudom, ki ő. Az iráni forradalmat hallgattam a rádióban, talán éppen téli szünet volt. A város utcáin kóboroltam, nem tudom, kit, vagy mit kerestem. Néha betértem egy könyvtárba, vagy moziba. Kint sütött a nap, nyüzsögtek az emberek. De én tudtam, hogy mindegyikük csak egy halott bábu. Akkor tudtam meg: Isten kettős ügynöke vagyok. Senki számára nem viselhető el a létezés, a saját létezése. Akár ébren van, akár álmodik. Ha rád nézek, mindig a kudarc jut eszembe. Bárcsak ne ismertelek volna soha. Isten kettős ügynöke vagyok. Nem ez az igazi nevem.

Zatvorenik iz Gvantanamoa Između dva zida. Prvi koraci u dolini smrti. Sećam se, kojih dvanajst godina imao kad sam prvi put sreo Gabriela. Ni danas ne znam, ko je. Preko radija vesti o iranskoj revoluciji slušao, možda baš za vreme zimskog raspusta. Ulicama grada lutao, ne znam koga ili šta sam tražio. Katkad ušao u neku biblioteku ili bioskop. Vani je sunce sijao, vrvelo je od ljudi. Ali sam znao, svako od njih je tek mrtva lutka. Tad sam saznao: dvostruki agent sam Gospoda. Postojanje, vlastito postojanje ni za koga se ne može podneti. Bilo da je budan ili sanja. Pogledam li na tebe, uvek se poraza setim. Bar da te nikad nisam poznavao. Dvostruki agent sam Gospoda. Nije to moje pravo ime. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/A_guantanamoi_fogoly