Vajdics Anikó Óriáslány – Gorostaska

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Óriáslány A templomtorony mellett óriáslány üldögél. Hajkoronája a hold, hajtűjén csillagok, hálóinge felhőfátyol. Dudorászik, hajlong, bebámul az ablakokon, a haranglábat rugdossa. Éjfél után lábujjhegyre ereszkedik, áttáncol a piactéren, és a sikátorok útvesztőjében önmagával kergetőzve elhagyja a várost. Az első kilométerkőnél lefekszik, elalszik. Hajkoronája szétterül a búzakalászokkal teli mezőn. Hajtűjéről a csillagok apró póklábaikon visszamásznak az égre. Így találnak rá hajnalban az aratók.

Gorostaska Pored zvonika crkve gorostaska tumara. Mesec joj je kruna od kose, na ukosnici su zvezde, skut od oblaka joj je spavaćica. Pevuši, sagiba se, preko prozora zuri, skele od zvona caka. Posle ponoći na prste stane, pazar plešući prelazi i u lavirintu sokaka sama sa sobom igrajući se grad napusti. Kod prve kilometarske stene legne, zaspi. Kruna od kose joj se na klasovima punoj  zemlji rasprši. Zvezde sa ukosnice sitnim nogama nalik pauku na nebo prelaze. U svanuću žeteoci tako ju nađu. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/1532206163661140/photos/a.1532217806993309.1073741828.1532206163661140/1797795040435583/?type=3&theater