Beszédes István Szerető – Ljubavnik

Beszédes István Zenta, 1961. szept. 12. -

Szerető Azon napokon (melyeknek dátuma nincs, korszakolásnak nem esnek alá, idejüket legfeljebb színnel mérni, s meghatározóak, mint egy festői esemény. Azon napokon, melyeket valamiért rendkívülinek kellett tudni) szerette őt a fekhely, ami majd később, más korszakolhatatlan időben eszébe jut még, mikor az éjjeli álom kerékbe töri… Azon napokon önmagát karolva aludt, miután régen elfeledte, ez milyen, miután oly soká csak mást ölelve feküdt, más öleléséből merített nyugalmat… Miután már elfeledte belül a tárgy magaölelő, szomorú-boldog magányát, hogy a szerelem leginkább önmaga forrása, s benne a mozdulatlan testek mind magukat ölelők, hogy ilyen a szerelem a hideg földön, csak önmagát szereti, legjobban önmagát kell szeretnie a szeretőnek, mert ez az, ami a korpuszt a hideg talajtól elemeli.

Ljubavnik Tih dana (koji datume ne poseduju, ne podležu vremenskim razdobljima, čije vreme eventualno bojama se meri i sudbonosni su kao zadivljujući događaj. Tih dana koje zbog nečega vanrednima treba smatrati) ležalj ga je voleo, što kasnije, u drugom vremenu van epoha, pašće mu na um, kad će ga san noću na točak smrviti... Tih dana sam sebe grleći spavao, kad je već odavno zaboravio, šta to znači, nakon što poduže samo druge grleći je ležao, smiraj iz tuđih grljenja crpio... Nako što je zaboravio samogrleću, unutrašnju, setnu-sretnu samoću predmeta, da je ljubav uglavnom vlastiti izvor i u njoj nepomična tela sami sebe grle, da  na hladnoj zemlji takva je ljubav da samo sebe voli, ljubavnik najviše sam sebe treba voleti jer to je to što korpusa od hladne zemlje uzdiže. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/130/beszedes1.htm