Sinkovits Péter Pernyelét – Garno tavorenje

Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –

Pernyelét vijjogok közé lendült át arányosnak vélve a lassú szárnycsapásokat odahagyva végleg naplót bozontos szőrzetet cirmos nedűből pillangó lepkéből szörnyeteg ha mozdulnának a kiterített kövek mert nem történt semmi ötezer éve omladék épül csordában a gyönge időkezdő hang elhalkul mely egykor jeleket rajzolt az égre asszony a kútnál dongó darazsak rajban köröznek ráérős nyárban talpak alá igazodó parázs simulni kíván pernyelét előtt várt erre szőnyegtüzű révületben ő vonatra siet kezdődik a nap bódult utcákon kinyit a zöldséges újságot veszel azonosulsz a napi hírekben

Garno tavorenje prešao je među rikače smatravši skladnim spore zamahe krila runjavu dlaku dnevnik zavek ostavio leptir iz šarenog napitka neman iz leptira ako bi razastirani kameni pomakli jer pethiljada godina ništa se nije desilo dižu se razvaline u čoporu je slabić stiša se početni glas koji je nekad na nebo znakove crtao žena je kod čatrnje u dokolnom letu ose zundarače u rojevima kruže ispod tabana žar se smešta želi se priljubiti pre garnog tavorenja u rasprostiranom plamenu bunila je čekao na to žuri na voz počinje dan na omamljenoj ulici piljarnica se otvara kupiš novine sa dnevnim vestima se poistovećuješ Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/16254/hid_1998_01-02_07_sinkovits.pdf