Szabó Palócz Attila pizzicato – picikato

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

 pizzicato

a kristályok a szövetbe halmozódnak,
fényük a szemmelverést villantja vissza
pizzicato

ahogy a gyilkos pillantás csillan,
vér sem sercen, ahogy a bőrbe hatol
a jellem

koravén tünemény, sebtében elorozott faragvány
csontékszert váj a még meleg testből
kimért

mozdulatlanságban, mintha kilóra mérné
a nyers húsok piacán adná el, kínálgatná portékáját
a karaván

de a főtt csont könnyebben faragható, megmunkálható,
szakszerűen előkészítve öröm a munka véle,
semmi bére

még remeg a hús, nedvei gőzölögnek,
de nevünk már ott viseli nyakában,
a láncon

csontunkból faragva, csontunkból vésve,
s mit hátrahagy, csak a test remegése,
pizzicato

s a szempár gyilkos villanása hagy nyomot,
lesütve majdan sötétülő térben
a fátyol

Forrás: http://szorosko.eu/2012/06/szabo-palocz-attila-versei/

picikato

kristali se u tkivima gomilaju,

njihov sjaj uroku odražava

picikato

kad ubitačan pogled zablista,

ni kapi krvi kad karakter kroz kožu

prodire

starmala zgoda, na brzinu smotana rezbarija

iz još toplog tela nakit od kosti dubi

surov

u nepomičnosti, karavana kao da bi

na kile merila, svoju robu na pazaru svežeg mesa nudila,

prodavala

ali prokuvana kost lakše je rezbarljiv, obradiv,

užitak je obraditi stručno pripremljenu,

nema cenu

meso još drhti, sokovi otparavaju,

a iz kostiju isklesana, izrezbarena

imena naša

već na vratu kao ogrlicu nosi,

i što za sobom ostavlja, samo je drhtaj tela,

picikato

i trag ubitačan odsjaj očiju ostavlja,

oboren skut u nekom zamračenom

prostoru

Prevod: Fehér Illés