Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
Kudarc
Csakis a hang után, uram!
Önre aztán nem vár se tisztes helytállás, se győzelemmel fölérő vereség, se a többi ostoba közhely — ez ám a szerencse, higgye meg! Hogy semmiféle hang? Megmondtam, sors kegyeltje, nyugalma annál biztosabb, fogja meg hát az Isten lábát! Épp a hangot kergeti? Maga kérem menthetetlen, magát még minden érheti. Magának nem jósolok! |
Neuspeh
Gospodine
moj, sledite glas!
Vas dakako ne čeka
niti
časna ustrajnost,
niti poraz
vredne pobede,
niti
neka druga otrcana fraza –
to je
prava sreća, verujte mi!
Da
nikakvog glasa?
Rekao
sam, ljubimac ste sudbe,
vaš
mir je osiguran,
pa
uhvatite od Boga ponuđeno!
Baš
glas jurite?
Vi ste
zacelo izgubljen,
vama
se još svašta može dogoditi.
Vama
predskazati neću!
Prevod: Fehér Illés
|
Kedves Illés, köszönöm szépen az újabb ajándékot! :-)
VálaszTörlés