Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2016. december 29., csütörtök

Milica Petričević Nedostaješ – Hiányzol

Petričević , Milica portréja

Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –


Nedostaješ

I dok svira ona naša stara,
mirišem te. 
Mirišem i upijam svaki tvoj dah koji se po koži razliva kao mastilo po izlizanoj, davno ispisanoj hartiji.
I dok svira ona naša stara,
mirišem decembar i prve pahulje, koje se vješto vezuju za tvoje vlasi, tamne kao ona noć. 
I osjećam... Svaki novi treptaj sluti jedno 'odlazim'.
A slutim i ja.
Da nas nema.
A tu smo.
A nismo. 
Slutim kraj.

A miriše decembar…
I miriše prvi snijeg.
I ona naša, davno ispijena.
Gorka.
Kao ona noć.
Puna čežnje.
I želje...
Za onim nikad izgovorenim 'volim te'. 
Hiányzol

És míg az a régi dallam szól,
érezlek.
Érezlek és beszívom, a bőrön mint a már régen teleírt, nyűtt papírlapon tintaként szétfolyó, lélegzeted.
És míg az a régi dallam szól,
érzem a decembert és az ahhoz az éjhez hasonló szénfekete hajadhoz ügyesen simuló, első hópelyheket.
És érzem... Minden új rezdülés “elmegyek”-et sejtet.
És sejtem én is.
Hogy nem létezünk.
Pedig itt vagyunk.
És mégsem.
Sejtem, vége van.

Pedig érezni a decembert...
És az első hó illatát.
És azt a mi, rég kihörpintett nedűnket.
Keserű.
Mint az az éj.
Tele sóvárgással.
És kívánsággal...
Azért a sosem kiejtett “szeretlek”-ért.

Fordította: Fehér Illés
Forrás: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/12/nedostajes-milica-petricevic.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése