Faiz Softić Tamo – Ott

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Tamo Tamo Gdje su nam majke kukale Za prvim, za najmilijim. Tamo Gdje svrake bjelorepe Tjerasmo s naših oraha: Huuuj, zloslutnice, daleko od našeg sela. Gdje se rano lijegalo Da se ne bi večeralo. I gdje razjaren bik Svježu humku na rogove diže Ko da doziva onog Ko mu je prvu šaku soli U grlo sasuo. Tamo gdje sam prvi put usnio kose Svoje Hurije. Gdje ljetnji snijeg Bijel ko fistan Hadžibegovice Zaljulja na tek rasklasali ječam. Tamo Gdje huka gora Pjesmu ispjevava Koja se ko ozeblica Prima za moju utrobu. Tamo Gdje se moja sestra (Odavno već sa zemljom sjedinjena) Umivala vodom u kojoj se svunoć kiselio bejturan – Da zamiriše dragom prvo veče. Tamo gdje se moj otac snizao s nogu Kad sam prvu diplomu pružio I poljubio mu crnu ispucalu ruku: Hvala ti, o sveta ruko moga oca! Tamo gdje se čeka Otvorenje Nebesa I gdje komšija komšiji Za podlanicu zemlje nerodilje, Zemlje Nesretnice, Uzima život ko da ubere tek zarudjelu trešnju. Tamo gdje kletva Na treće koljeno pada i gdje se jeo mlad bukov list. Tamo, Gdje se pobačeno dijete, Na mjesečini krišom ukopava U odorak. Dok iznad njegove sakrivene humke Majka čupa prsa Ko da ga hoće nadojit Za vječnost. Tamo je moja, U korov Zarasla kuća.

Ott Ott Ahol anyuskáink az elsőt, A legkedvesebbet elsiratták. Ott Ahol a fehérfarkú szarkákat Diófánkról kergettük: Hess, vészhozó, távol a falunktól. Ahol az ágyba korán mentek, Mert vacsorára nem tellett. És ahol a felbőszült bika Szarvára szúrta a friss hantot Mintha azt szólítaná Aki torkába az első marék Sót szórta. Ott ahol először álmodtam Huriám hajáról. Ahol a nyári hó Hadzsibégné Fehér rokolyájaként lebben a kalászba borult rozson. Ott Ahol a hegymoraj Bennsőmben Megnyugvó Dalokat dalol. Ott Ahol nővérem (Már régen a földdel egyesült) Az éjjel zsályát áztatott vízben mosakosott – hogy illatával az első este kedvesét igézze. Ott ahol apám leroskadt Mikor az első diplomámat átnyújtottam És kérges, fekete kezét megcsókoltam: Köszönet szent kezednek, apám! Ott ahol a Menny Tárulására várnak És szomszéd a szomszéd, Egy talpalatnji terméketlen földért, Szerencsétlen Földért Életét veszi, mintha pirosodó cseresznyét szedne. Ott ahol az átok A harmadik nemzedékre szakad és ahol a fiatal bükk levelét fogyasztják. Ott Ahol az elvetélt gyereket A sírgödörbe holdtöltekor titokban temetik. És az anya a rejtett sír felett Mellét szaggatja, Mintha az öröklétre szeretné szoptatni. Ott az én Kóróval Benőtt házam. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor