Faiz Softić Nekad i sad – Egykor és most

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –



Nekad is sad Valjasmo se po tepisima zelenim. Jorgan krojismo od mraka na prvoj mjesečini pod hrašćem. Plašismo se jedino trnja glogovog. Niko sem trave uvaljane ne ču uzdah za znojem izgubljenim. Sad nam tragove prorasta mlječika. Na mjestu trave uvaljane zemlja izbljuvala kamenje. I lisice se linjaju. Tepisima šetaju sjene gavranova. Mi čuvamo hamajliju pod pazuhom i zeleni ćilimi postaju ledine.

Egykor és most Zöld szőnyegeken hemperegtünk. Takarót a tölgy alatt az első holdsugárban sötétségből szabtunk. Csak a galagonya tüskéitől féltünk. Az elveszett izzadságcsepp utáni sóhajt a lenyomott füvön kívül senki sem hallotta. Most nyomunkban kutyatej nő. A lenyomott fű helyére köveket hányt a föld. És a rókák is vedlenek. A szőnyegeken hollóárnyak sétálnak. Mi a talizmánt hónunk alatt őrizzük és a zöld szőnyegek rétekké válnak. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor