Milica Petričević Cetinje
10. oktobar 1994. –
Kao nekad
Nađimo se kao nekad
Nazdravimo za nas lude i zaljubljene.
Ti u život
I slobodu.
Ja u Tebe
I ruke Tvoje.
Hajde, dođi
Pričaj mi o sebi, a ja ću da te posmatram kao dijete
lutku u izlogu
Dok mi duša krvari.
Dođi da se smijemo Suncu u lice dok nas obasjava
Kao nekad.
Da pričamo kojekakve gluposti.
Da te upijam dok mi pričaš o svim tim mjestima
Koje si obišao dok mene bilo nije.
...mogli smo to skupa.
I ljudima koje si srijetao.
Reci mi da li još uvijek ideš u pub i slušaš one stare
dobre, naše?
Dođi da mi pričaš
O svemu.
Da mi kažeš kako i dalje stojiš pri tome kako Bog ne
postoji, a ja te ubjeđujem kako nemaš pojma.
Priznaj da si makar jedanput pomislio na mene dok si
otvarao novu paklicu cigareta i ispijao hladni Tuborg.
Da ti je zamirisalo na mene.
I Sve moje.
Možda više ni sebi sve to ne priznaješ.
Ali
Tvoje oči će govoriti
i
ruke Tvoje.
Izvor: autor
Mint egykor
Találkozzunk, mint egykor
Köszöntsük egymást, bolondosakat, szerelmeseket.
Te az életbe
Szabadságba.
Én Beléd,
Karjaidba.
Hát gyere,
Mesélj magadról, én meg, vérző szívvel,
Kirakatbani babát bámuló gyerekként figyellek.
Gyere, míg süt ránk, nevessünk a Napba,
Mint egykor.
Hogy holmi badarságokról beszéljünk.
Hogy magamba szívjalak, míg az általad nélkülem bejárt
vidékekről mesélsz.
...talán együtt is lehettünk volna.
És az emeberekről, akikkel találkoztál.
Mondd eljársz még abba a fogadóba és hallgatod azokat a régi
dallamokat?
Gyere, mesélj,
Mindenről.
Mondd, még mindig állítod, Isten nem létezik, én meg
győzködlek, semmit sem értesz.
Valld be, míg egy új doboz cigarettát bontottál és hideg
Tuborgot ittál, legalább egyszer gondoltál rám.
Hogy érezted illatomat.
És Engemet.
Talán többé magadnak sem ismered be.
De
Szemed
és
Kezed még beszél.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése