Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2017. április 8., szombat

Fekete Vince Ahol hiába – Gde uzalud


Képtalálat a következőre: „fekete vince”

Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Ahol hiába

Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak
Egy-egy levél között lesznek nagyobb és
Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,
Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,
Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,
Aztán a távolsággal együtt, a több óra
Eltéréssel együtt összezavarodik minden,
Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,
S mikor érhették volna utol egymást a térben...

A napok jönnek-mennek, elszaladnak,
Aztán a hetek, hónapok is, az elején még
Oly nagyon várt találkák, az oly nagy
Körültekintést, egyeztetést kívánó, ilyen-
Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak
A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók
Között hol ezért, hol azért, aztán már az
Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,
Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a
Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová...

Hosszú hónapok múlva  tudja csak meg, hogy
Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejénben,
A világ egy másik, végtelenen túli felében
Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen
Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét
Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,
S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon
Jelentősen a most mát külön életében, csak egy-
Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza
Esemesből, aprócska, finom jelzésból csupán...

Gde uzalud

Prvo samo pisma se proređuju, samo
Postaće sve veće pauze između
Poslatih pisama, prvo samo pisma,
Pa izostaće postepeno i poruke,
Nakon što i svakodnevni razgovori izostanu,
Zajedno sa udaljenošću, sa višesatnom
Vremenskom razlikom sve se uskomeša,
Kad je bio dan i kad je bila noć,
Te kad bi se putem etera mogli sastati...

Dolaze-odlaze dani, gube se,
Pa i nedelje i meseci, između onih
Koji se sa velikih razdaljina približavaju,
Čas zbog ovog ili onog razloga izostanu
Na početku još tako očekivani, brižljivo,
Sa mnogo  usklađivanja pripremljeni,
Samo povremeni sastanci, posle već
I uspomene počinju da se blede,
Isčeznu lukovi ramena, lik lica, osmeh,
Negde u vasioni i glas se gubi...

Tek iz ponekog pisma, zalutalog
Ešemeša šta rane cepa, sitnih, finih znakova
Mesecima kasnije sazna da u sve dubljoj
Šumi velikog sveta, na nekom sasvim
Drugom kraju, kako je bilo i kako je
Sada, u zadnjih nekoliko nedelja, meseci,
Šta je radila, kuda išla, kako je vreme
Provodila i ako se nešto promenilo
Šta je bilo ono što je značajno
U sad već odvojenom životu...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése