Fekete Vince Ahol hiába – Gde uzalud

Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Ahol hiába Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak Egy-egy levél között lesznek nagyobb és Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek, Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan, Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések, Aztán a távolsággal együtt, a több óra Eltéréssel együtt összezavarodik minden, Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka, S mikor érhették volna utol egymást a térben... A napok jönnek-mennek, elszaladnak, Aztán a hetek, hónapok is, az elején még Oly nagyon várt találkák, az oly nagy Körültekintést, egyeztetést kívánó, ilyen- Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók Között hol ezért, hol azért, aztán már az Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni, Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová... Hosszú hónapok múlva  tudja csak meg, hogy Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejénben, A világ egy másik, végtelenen túli felében Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban, S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon Jelentősen a most mát külön életében, csak egy- Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza Esemesből, aprócska, finom jelzésból csupán...

Gde uzalud Prvo samo pisma se proređuju, samo Postaće sve veće pauze između Poslatih pisama, prvo samo pisma, Pa izostaće postepeno i poruke, Nakon što i svakodnevni razgovori izostanu, Zajedno sa udaljenošću, sa višesatnom Vremenskom razlikom sve se uskomeša, Kad je bio dan i kad je bila noć, Te kad bi se putem etera mogli sastati... Dolaze-odlaze dani, gube se, Pa i nedelje i meseci, između onih Koji se sa velikih razdaljina približavaju, Čas zbog ovog ili onog razloga izostanu Na početku još tako očekivani, brižljivo, Sa mnogo  usklađivanja pripremljeni, Samo povremeni sastanci, posle već I uspomene počinju da se blede, Isčeznu lukovi ramena, lik lica, osmeh, Negde u vasioni i glas se gubi... Tek iz ponekog pisma, zalutalog Ešemeša šta rane cepa, sitnih, finih znakova Mesecima kasnije sazna da u sve dubljoj Šumi velikog sveta, na nekom sasvim Drugom kraju, kako je bilo i kako je Sada, u zadnjih nekoliko nedelja, meseci, Šta je radila, kuda išla, kako je vreme Provodila i ako se nešto promenilo Šta je bilo ono što je značajno U sad već odvojenom životu... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző