Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –
Grob
I
samo znaj da me tona zemlje, korova i kamenja
što je nasuto preko tvog tijela neće zavarati.
Može zavarati druge.
One koji te nisu znali.
One koji su na osnovu tvog imena širili priče bez smisla,
Ali mene, koja sam ti najkrpunije laži vjerovala
neće zavarati tvoja najkrupnija istina.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja
ne može zaglušiti tvoj smijeh.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja,
ne može utišati tvoj glas.
Reklo bi se da spokojno spavaš tu
ispod nasipa zemlje, korova i kamenja,
ali prebučni su tvoji nemiri za tu tišinu,
premračan je tvoj sjaj za tu tamu.
Krv tvoja nije ispod tog nasipa jada.
Krv tvoja razlivena je nebom.
Bojiš nebo u našu omiljenu boju.
Srce tvoje ne tuče ispod tog naspia čemera.
Njegovi otkucaji čuju se iz mog srca.
Oči tvoje nisu sklopljene ispod tog nasipa tuge,
one su skrivene ispod mojih trepavica.
Da si mrtva, reći će samo oni gluvi da dodir.
Da si mrtva, reći će oni nijemi pred slobodom.
Da si mrtva, reći će drugi.
Samo ćutim na njihove riječi
i samo ćuti, neću im vjerovati.
što je nasuto preko tvog tijela neće zavarati.
Može zavarati druge.
One koji te nisu znali.
One koji su na osnovu tvog imena širili priče bez smisla,
Ali mene, koja sam ti najkrpunije laži vjerovala
neće zavarati tvoja najkrupnija istina.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja
ne može zaglušiti tvoj smijeh.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja,
ne može utišati tvoj glas.
Reklo bi se da spokojno spavaš tu
ispod nasipa zemlje, korova i kamenja,
ali prebučni su tvoji nemiri za tu tišinu,
premračan je tvoj sjaj za tu tamu.
Krv tvoja nije ispod tog nasipa jada.
Krv tvoja razlivena je nebom.
Bojiš nebo u našu omiljenu boju.
Srce tvoje ne tuče ispod tog naspia čemera.
Njegovi otkucaji čuju se iz mog srca.
Oči tvoje nisu sklopljene ispod tog nasipa tuge,
one su skrivene ispod mojih trepavica.
Da si mrtva, reći će samo oni gluvi da dodir.
Da si mrtva, reći će oni nijemi pred slobodom.
Da si mrtva, reći će drugi.
Samo ćutim na njihove riječi
i samo ćuti, neću im vjerovati.
Sír
És vedd tudomásul a testedre szórt föld, kóró és
kövek sokasága engem nem téveszt meg.
Másokat megtéveszthet.
Azokat, akik nem ismertek.
Azokat, akik neved alapján zagyvaságokat terjesztettek,
De engem, aki szemenszedett hazugságaidban hittem,
legkeményebb igazságod nem téveszt meg.
Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés
kacagásod nem képes elnyomni.
Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés
hangodat nem képes csitítani.
Itt mintha nyugodtan aludnál,
a földből, kóróból és kövekből álló töltés alatt,
de félelmeid ehhez a csendhez túl hangosak,
ehhez a sötéthez képest tündöklésed túl sötét.
Véred nem itt a keserűség töltése alatt van.
Véred az égen szóródott szét.
Az eget kedvenc színünkkel fested.
Szíved nem itt az üröm töltése alatt dobog.
Dobogásod szívemből hallatszik.
Szemed nem itt a bánat töltése alatt csukott,
szempillám alatt rejtőzködik.
Hogy halott vagy, csak az érintésre fásultak mondják.
Hogy halott vagy, a szabadságot nem ismerők mondják.
Hogy halott vagy, mások mondják.
Szavaikat hallva csak hallgatok
és csak hallgass, nekik nem fogok hinni.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése