Lennert Móger Tímea Memoár – Spomenica

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Memoár Szeretni és belahalni, hogy nem lehet belehalni, ki kell magamból téged paterolni, mint egy rossz hálótársat. Meg ne ágyazz! Nem maradtsz sokáig, két- három év és kiheverlek, elkopnak a rugóid mint egy rossz kanapénak s nem játszunk többé katapultast, elhagylak- tombola, ki húzza a rövidebbet az idő gyufásskatulyájából? Csukott szemem elé, a kezemet is odateszem, ki ne látszon a remény, állhatatos, kemény, téglafal közöttünk, szeretet van, van - szeretet, magam helyett téged látlak a tükröm-tükrömben, felzaklat és megnyugtat egyben, önmagunk elvesztését ki kell érdemelni, mindig tetszeni akarás, hogy neked legyek szép, hogy neked legyek sovány, hogy neked legyek magányos, legalább - fikcióként elképzelem, de a gondolatsor megszakad, korcs mondatokba rendeződve, az idő múlásától elkorcsosult memoár a (szöveg) vége…

Spomenica Voleti i od toga umreti, ta nemguće je od toga umreti, trebam te iz sebe izopštiti, kao nevalaljog suspavača. Krevet da ne namestiš! Nećeš dugo ostati, za dve-tri godine preboleću te, poput pohabanog kanabeta istrošiće se tvoje opruge i nećemo više izbacilište igrati, napuštam te – lutrijo, iz kutije za šibice vremena ko će kraće izvući? Ispred mojih zatvorenih očiju i ruke stavljam, da se nada ne bi videla, između nas je neprolazna, otporna zidina, ljubav postoji, postoji - ljubav, umesto sebe u ogledalu-ogledalu mom tebe vidim, istovremeno uzruja me i umiri, vlastitog gubitka svakako treba zaslužiti, želja da uvek budeš dopadljiva, da tebi budem lepa, da tebi budem mršava, da tebi budem usamljena makar - kao fikciju zamišljam, ali nit razmišljanja se prekida, u kržljave rečenice poredano, kraj (teksta) je zbog prolaska vremena zaostala spomenica... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2009.html