Ljiljana Lalić, Banja
Luka 25.12. 1958. –
Frojdova kuća – muzej
Pozvonite, molim,
gospodin Frojd Vas očekuje.
Dok hodate uz stepenice
udišete neobičan miris, stogodišnje iskustvo
oslobađanja od straha...
Vođeni svjetlom i tamom
zaustavljate se pored kreveta
Na trenutak Vam se čini da je prazan
ali tek ste mu se približili
čekate svoj red.
Iz susjedne sobe dopire podrhtavajući glas
gospođe Anne.
Iziskuje naizmjeničan dijalog sa njom i samim
sobom
sa svjesnim i nesvjesnim.
Frojd napušta Beč
odlazi u Pariz, London...
On je bolestan.
Vraća se Vama na razgovor.
Sada je tu kao i ranije.
ostavlja šešir i torbu za putovanje
Počinje p s i h o a n a l i z a...
Kamin miriše na pepeo
preko njega se presijava topla kestenjasta.
U drugoj sobi čuješ, opet neko razgovara.
Djevojka izvlači iz ormara crne majice
sa bijelim otiscima štampača.
Kroz prozor sobice, preko vaze sa cvijećem
gledaš ulice Beča se rastaču
jer svijet u gomilama dolazi i odlazi.
Zvonce je usijano i promuklo odzvanja.
Godpodin Frojd se ne uznemirava
stražari – fotografije čvrsto stoje na zidovima
Naš razgovor se nastavlja kao neprestano
opraštanje.
Ne možemo da pobjegnemo od analize
Sebe - Frojda.
april, 2012. Beč- Banjaluka
Izvor:
autor
Freud ház – múzeum
Kérem, csengessen,
Freud úr várja Önt.
A lépcsőn felfelé
igyekezve
majd különleges
illatot érez, a százéves tapasztalat
felodja a félelmet...
Fény és homály
irányítja
és ágyánál áll meg.
Egy pillanatra úgy
tűnik Önnek, üres,
de épp csak
megközelítette,
türelmesen várjon.
A szomszéd szobából
Anna asszony reszkető hangja
hallatszik.
Párbeszédet folytat,
hol Annával, hol önmagával,
a tudattal és
tudatalattival.
Freud elhagyja Bécset
Párizsba, Londonba
megy...
Beteg.
Visszatér Önhöz,
beszélgetni.
Most itt van, mint
egykor.
Kalapját, bőröndjét
félretette.
Kezdődik a p s z i c h o a n a l í z i s...
A hamuszagú kandallón
meleg gesztenyebarna
szín ragyog.
A másik szobából ismét
beszélgetés hallatszik.
A lány fehér nyomtatónyomos
fekete pólókat
húz ki a szekrényből.
Virággal tele váza
felett, az ablakon keresztül
nézed Bécs szétfolyó utcáit
ahol csoportokban jön
és megy a nép.
Rekedten visszhangzik
az izzó harang.
Freud úr nem
zavartatja magát
őrködik – a falakon helyükön
vannak a fényképek.
Beszélgetésünk szakadatlan
búcsúzásként folytatódik.
Önmagunk – Freud kutatása elől
nem menekülhetünk.
Bécs-Banja Luka, 2012.
április
Fordította: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése