Szente
B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –
|
Rekviem Bözödújfaluért
Aztán eloszlott a tömeg, széthordták az utolsó házat is - akár a cserépszilánkok, álmaink az utcán hevertek; a nevek, mint megannyi sikoly. Sosem hittük volna, hogy emlékoszlopra kerülnek: örökre és beláthatatlanul. |
Rekvijem za selo Bezedovo novo
Pa se
masa razišla,
i
zadnju kuću su razneli -
poput
krhotina crepova
naši
snovi su na pločniku ležali;
imena,
kao mnoštvo krikova.
Nikad
ne bismo verovali
da će
ih spomen stub čuvati:
zavek
i nedogledno.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése