Tóth Imre Hotel Faustus – Hotel faustus

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Hotel Faustus Amikor kérdezted, boldog  vagyok-e, nem tudtam,  ez a kérdés miért fontos.  Sétáltunk volna a Várban,  szemközt a pesti oldal.  Hívtalak, de számod nem  felelt, kórházi ágyon hagyott  nyomot tested.  Lehettél volna a feleségem,  szülhettél volna gyereket,  de nem ez lett, mint ahogy  nem lettünk híres emberek.  Azóta minden nap olyan, mint ezer, elképzelem,  a gép előtt ülsz, mezítláb, pizsamában a  székeden. Már fürödtél, hajad törölközőbe  csavarva.  Én most lépek be az imaginárius térbe,  szellemem pásztázva keresi szellemed.  Azokban a napokban késsel jártam,  az utcákon rendőrök, és tüntető tömeg.  Tudom, lehetett volna másként,  nyithattunk volna az időn kaput,  míg alattunk aludt a város,  ruháink hálóba szövődtek.  És a Duna is aludt.

Hotel Faustus Kad si pitala dal sam sretan, nisam znao zašto je to pitanje važno. U Tvrđavi bismo se šetali, nasuprot je peštanska obala. Zvao sam te ali broj nije odgovorio, telo ti je trag na bolničkom krevetu ostavio. Mogla bi mi supruga biti te dete roditi, ali nije se to desilo, kao što ni mi nismo postali znameniti. Od onda svaki dan je kao hiljadu drugih,  zamišljam, ispred mašine sediš, u pidžami, bosa. Već si se okupala, kosa ti je u peškir umotana. Sad u imaginaran prostor stupim, moj duh tvoju tapkajući traži. Tih dana nožem u ruci sam hodao, na ulicama policija i demonstranti. Znam, moglo je biti drugačije, mogli bi otvoriti kapiju na vremenu, dok je grad ispod nas spavao, naša odela u mrežu su se pretvorile. I Dunav je spavao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző