Menta Éva
|
Én és a vers
Én...? nem
szégyennel fejet hajtani.
Ágyat vetni,
ahol szépek az
álmok,
elfogadni zúgó
zajokat,
jósolt reményeket,
kigyótojásokon
lépkedve
mosolyogni.
Erdélyben
gyökereztem,
lelkem Nagyanyja –
örök emlékezés,
virágok
pora,
vizek, Isten
csodái,
napfény és
kristály.
Rám hűséget rótt,
terhet könnyedén
cipelni.
Ez vagyok.
Vers... ? fertőz,
magával ragad
bal felem
várj,
még nem szóltam,
kifogyott a tinta.
Lassan haladok –
életem része vagy.
|
Ja i pesma
Ja...?
bez sramote sagnuti glavu.
Krevet
pospremiti,
gde su
snovi snovi,
šumeće
šumove,
predskazane
nade prihvatiti,
na
jajima zmije
koračajući
smeškati.
Koreni
su mi u Transilvaniji,
Baka
moje duše – večno prisećanje,
poleni
cveća,
vode,
čude Gospoda,
sjaj
sunca, kristali.
U
amanet mi je vernost ostavila,
teret
olako podneti.
Ta
sam.
Pesma...?
zarazi, ponese
moja
druga strana
čekaj,
još
nisam progovorila,
tinta
je nestala.
Polako
napredujem –
deo si
mog života.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése