Csák Gyöngyi Kisvaszar,
1950. április 28. –
|
Parton
van-e, mi nem változott
szavakká
tengeridőbe loccsanó kővé, kaviccsá,
maradt-e annyi nincs
még,
amit az álmok ragasztóanyaga összetarthat,
lehessen halvány
reménnyé
a felsíró kézben, amelyik érte a lét rongyos könyvét elölről újra fellapozza? |
Na obali
postoji li nešto što se u reč nije pretvorilo,
u vremenu mora u rastopiv kamen, belutak,
dal je ostalo toliko nema više
što lepilo snova zajedno
može držati,
da postane tračak nade
u plačnoj ruci koja zbog nje
knjigu poderanog postojanja
ponovo ispočetka lista?
Prevod: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése