Faiz Softić Zavičaj – Haza

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Zavičaj Ima jedna kuća oronula. Klekla. I u njoj hatula. U hatuli kosa zahrđala što je livade sjekla i peruška. Ima jedna jabuka stara i u jabuci gnijezdo bumbareva. Ima jedna česma i jedan tijesan put. Ima starica sijeda i na njoj marama bijela. Ima čovjek što o ramenima jedva nosi ruke žuljevite. Ima jedan vjetar rani, što uvijek puhne u akšam. On niz put nosi prah. I nas je opuhnuo niza svijet. Ima jedan potok nepresušni u svima, kroza sve, teče odasvud zove. Ima pjesma, pjesma naricaljka, tamo je svi znaju napamet. Pjevaju je i djeca u kolijevci.

Haza Rombadőlt ház. Lerogyott. És a kemence. A kemencében valaha mezőt és tollat vágott rozsdás kasza. Öreg almafa és az almafán darázs-fészek. Egy kút és egy szűk út. Ősz anyóka és rajta fehér stóla. Egy ember fetört kezét vállán alig hordozza. A szél, a korán kelő napnyugtakor támad. Az úton port visz magával. Minket is efújt, a világba, szanaszét. A kiapadhatatlan patak mindenkiben, mindenen keresztül árad, szólít minden irányból. Egy dalt, siratódalt, mindenki fejből tud. A bölcsőbeli gyerekek is dalolják. Fordította: Fehér Illés

Izvor - Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 19. str