Kassák Lajos Szerelem – Ljubav

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Szerelem

Mégis csak a te rejtett tüzed
a legmélyebb sebet égető tűz - Szerelem.

Ó, asszonyok, ó, asszonyok
akik házába olykor benyitottam
vagy csak az ablakon néztem be hozzájuk olykor
s ó, ti lányok, kócos rózsatők a reménydús partokon
be szép, hogy olykor átlobogtok éjszakáim bozótján
s én sejthetem fiatal húsotok illatát
és ó, ti gyöngyszemek a hétköznapok fonalán
az én utcámon mentek át ti reggel, este
milyen boldog a szél, ha szoknyátok ráncait cibálja
milyen örömmel venne fel benneteket a férfiak hajója.

Kiket a káromlás és a korbács gyaláz meg
a gyáva szolgák se mondanak le rólatok soha
soha a katona, ki a halállal jegyezte el magát
minden férfi szíve tárva nyitva áll
várván a galambot, csőrében a gyűrűvel.
Szerszámai közt a kovács, ha rátok emlékszik
kalapácsa dalol az üllőn, bús és gyönyörü dalt dalol
tűzcsóvák nyílnak a szőrnyü vasrácsok indáin
s ő kezes lesz, akár a húsvéti bárány
és sírni tud ő, aki még soha nem sírt
érzi, tőr ütötte át szívét láthatatlan
egy pillantás, vagy egy nevetés mérgezte meg borát
egy nevetés, ami keserűbb volt az epénél.

Csupa igéret vagytok és csupa hívás
csupa átúszhatatlan tenger mégis.
Hány király fejét ejtettétek a porba
hány énekes száját tapasztottátok be sárral
hány szivet roncsoltatok szét unalomból.
Szüz Máriák és szenvedő Veronikák
véres a ti kendőtök minden egyes szála
bánat virágzik a ti kertetekben
aranysárga bánat, ezüstszürke bánat.
És mégis kiolthatatlan a tüzed - Szerelem.
Hogyan is feledhetném a kurta ingű csitri lányt
akit egy kulcslyukon át láttam mint kisfiú
feledhetem-e a véletlenül elcsábított asszonyt
aki lábhegyről és hunyt szemmel adta az első csókot
és a vöröshajú idegen nőt feledhetem-e
aki a tó partján hevert mókussal az ölében
ami nem is mókus volt, de maga a csipkebokor
ahogyan Mózes előtt megjelent a pusztában.

Maga a tűz vagytok ti s én a tűzre való hasáb
fogadjátok hódolatom ajándékát e versben
szűz Máriák, szenvedő Veronikák.

Forrás: http://mek.oszk.hu/01400/01446/01446.htm#38

Ljubav

Vatra koja najdublje rani

ipak je tvoja skrivena vatra – Ljubavi.

O, žene, o, žene,

čije kuće sam kat-kad posetio

ili sam ih kat-kad samo preko prozora gledao

i o, vi devojke, čupave šikare na nadom punim obalama

sjajno je što koji put nad gustišem mojih noći plamtite

a ja miris vaših mladih mesa naslućujem

i o, vi biseri na nitima svakodnevnice

ujutro, uveče preko moje ulice vi prolazite

kako je radostan vetar, kad rese vaših suknji čupka

i lađe muškaraca kako radosno bi vas primile.

Koje kletve i bič oskrnavi

vas ni bedne sluge se ne odriču

niti vojnik, koji je sa smrću veren

čekajući goluba u kljunu sa prstenom

srce svakog muškarca je otvoren.

Kovač među napravama, ako na vas misli

čekić na nakovanju peva, tužnu i krasnu pesmu peva

na viticama užasnih gvozdenih rešetaka buktinje se otvaraju

a stena poput uskrsnog jagnjeta pitoma postane

i on, koji nikad nije plakao, zna plakati

oseća, srce mu je nevidljiv bodež probio

njegovo vino jedan pogled ili osmeh je otrovao,

jedan osmeh što je od žuči gorča bilo.

Sve ste same obećanja i izazivanja

ipak same neosvojiva mora.

Zbog vas koliko glave kraljeva su u prašinu pale

koliko usta pevača ste blatom začepile

koliko srca ste iz čiste dosade razorire.

Svete Device i propaćene Veronike

krvava je svaka nit vaše marame

u vašim vrtovima tuga cveta

zlatožuta tuga, srebrnosiva tuga.

Ljubavi – ipak tvoja vatra je neugasiva.

Kako bi mogao šiparicu sa kratkom košuljom zaboraviti

koju sam kao dečak preko ključanice video

dal mogu slučajno zavedenu ženu zaboraviti

koja je prvi poljubac zatvorenim očima na prstima stojeći dala

i mogu li riđakosu strankinju zaboraviti

koja je na obali jezera u krilu sa vevericom ležala

šta i nije veverica, ali žbun šipka je bila

kako u pustinji ispred Mojsija se pojavila.

Vi ste same vatre a ja sam cepanica

svete Device, propaćene Veronike

putem ove pesme primite dar mog poštovanja.

Prevod: Fehér Illés