Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2017. augusztus 12., szombat

Fekete Vince Stairway to heaven – Stairway to heaven


Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Stairway to heaven

Hirtelen megtorpan az egykori
helyszíneken, utcákon, tereken,
kavézókban, ahol jóleső fáradtsággal
a tagjaikban a reggelijüket költötték
nem is olyan régen még,
a nagytemplom barokk szószéke
alőtt, a templomtorony körerkélyére
felpillantva, ahová azokon a meredek
falépcsőkön felmásztak valamelyik
nyáron, és ugyanazokat a
szobákat keresi, ugyanazokra a székekre
ül le a sarokbann, a bőrbevonatú
padokra a központ közelében,
ugyanazokat a zenéket hallja,
ugyanazokra a helyekre megy vissza,
mint ahol együtt jártak az erdőkben,
a gombákat, növényeket vizsgálja,
a tavakat figyeli, ahol nem is olyan
rég még..., hát igen,
és városokban jár, amelyek
már nem
ugyanazok többé, a
parkokban, bisztrókban,vendéglőkben,
az üres csónakokban, kis garniszállók,
motelek és panziók falai között
kapja fel – hiába – egy-egy ismerős
hangra a fejét...
Stairway to heaven

Odjedanput zastane na negdašnjim
prostorima, ulicama, trgovima,
kafanama gde još ne tako davno
sa prijatnim umorom u
udovima doručkovali,
ispred barokne propovednice
velike crkve, pogledavši na balkon
tornja gde su se jednog leta
strmim drvenim stepenicama
penjali, i iste sobe
traži, u uglu na iste
stolice, kožom prekrivene
klupe u blizini centra sedi,
iste melodije čuje,
na ista mesta se vraća
gde su u šumama zajedno hodali,
gljive, biljke ispituje,
jezera promatra, gde još ne
tako davno..., da,
i gradove posećuje
koji više
nisu isti,
u parkovima, krčmama, gostionama,
praznim čumezima, između zidova
konaka, motela, prenoćišta
čuvši po koji poznat glas
glavu – zalud – diže...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése