Kelebi Kiss István Kavics és virág – Belutak i cvet

Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –

Kavics és virág a nem szabályozott emlékezetben lerakódnak a percek egyikből virág lesz a másikat fölkapja az idő és sodorja tovább amíg el nem kopik * mintha csöndet evett volna és azt emésztené a táj a tanyaablak üvegén égbolt tükröződik még senki sem hiányzik * egészen a jelenig gurult rátapadt az udvar a tó anyám apám és én is azt a labdát keresem

Belutak i cvet minuti se u nesređenom sećanju talože od jednog cvet nastane drugog vreme diže i dalje tera dok se ne ovešta * kao da je tišinu jeo i to okoliš svari u prozorskom staklu salaša nebo se odražava još niko ne fali * sve do sadašnjosti se kotrljala dvorište jezero se na nju nalepilo otac mama a i ja onu loptu tražimo Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=42479