Podolszki József A teremtésből kilépve – Istupivši iz stvaranja

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

A teremtésből kilépve

Ki a teremtésből kilépve zenged
                                                  fogyhatatlan
ki nem hiszel tudatlan anyagban s léttelenben
ki három pólyába csomagoltál minket
ki hisztérikusan hiszel minden tapasztalatok
minden zűrzavar és minden elmúlás ellenére
a visszatüremlő végtelenben
mi magát bennünk sokszorozza
ki az omegacsúcson egyesíted a széttörni igyekvő önfejű nemet
és leborultatsz minket a tudat sorsa előtt
te ki az élet zsoltárát végigénekelted
s megtérítetted hozzánk az istent
aki most ó teihard de chardin belőlünk olvasztott
acélpántként köröz tengelyünkön
veled feleselek
páter ne vígy minket az ősi kísértésbe
ne tégy bennünket elmúlhatatlanná
és ne háríts el tőlünk áldást hirdetően
minden szorongást
teihard de chardin könyörülj könyörülj
legyen a lélek ajándéka a nemes anyagnak
maradjon véletlen kapott kicsikart felesleg
mit visszalophat bármely pillanatban
akaratunktól függetlenül mint ahogy nyakunkba sózta is
ne higgy hát soha a puszta ráadásban
higgy az anyagban miriád és miriád szemcsék
egy és oszthatatlan végnélkülisége rajzik csak bennünk
ez és semmi több
az örökkévalóság kissé túlkomplikált pillanatai
ez a mi sorsunk
és szétterülünk a leképzett lét
biztosabb mozgásformáiban

Forrás: http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/3380-podolszki-jozsef-a-teremtesbol-kilepve

Istupivši iz stvaranja

Ko istupivši iz stvaranja širiš

                                              neprekidno

ko u neuku materiju i nepostojanje ne veruješ

ko nas je u tri pelene umotao

ko uprkos svakom iskustvu

svakom metežu i svakom nestanku

u nepovratan beskraj

što se u nas umnožava histerično veruješ

ko na vrhu omege tvdoglav pol željnog raspada ujediniš

i ispred sudbe razuma nas na kolena primoraš

ti ko si psalm života otpevao

i boga do nas doveo

ko sad oh poput iz nas teihard de chardin topljenog

čeličnog oklopa na našoj osovini kružiš

tebi odvraćam

oče nemoj nas u iskonsko iskušenje voditi

nemoj od nas besmrtnike stvarati

i nemoj od nas halal šireći svaku zebnju

odvratiti

teihard de chardin milost milost

neka plemenitoj materiji poklon duša bude

neka slučajno dobijen iznuđen višak ostane

šta svakog trena neovisno o našoj želji

može biti oduzet kako i na nas natovaren

pa u pustom dometku nemoj  nikad verovati

u materiji veruj samo jedna i nedeljiva beskonačnost

miliarde i miliarde čestica vrvi u nama

to i ništa više

nešto prekomplicirani trenutci večnosti

to je naša sudba

i u sigurnijim formama kretanja

stvorenog postojanja se širimo

Prevod: Fehér Illés